Időutazás a kávéval

Napjainkban, hogy munka közben kávészünetet tartunk, szinte a leghétköznapibb dolog. Gyakrabban kávézunk munkaidőben, mint otthon, sőt sokan már nem is otthon isszák az első kávét, hanem a munkahelyen. Nem csoda, hiszen a munkahelyek egyre jobban törekednek arra, hogy minőségi, kiemelkedően finom kávét biztosítsanak dolgozóik számára. A kávé mára a mindennapjaink része, és nem is gondolunk bele abba, hogy milyen komoly történelmi múltja van. Mielőtt Európát meghódította volna a kávé, előtte a Közel-Keleten vált népszerűvé. Károsnak vélt hatásai miatt az Oszmán Török Birodalomban szultánok és vallási vezetők összefogásával majdnem betiltásra került, és akkor nem jöhetett volna hozzánk Európába sem, ez az imádnivaló szokás. Kísérjük végig a kávé rendkívül izgalmas, rögös és kalandos történelmi útját a Közel-Keletről.

Az Ördög által megszállt kecskék

Több legenda is ránk maradt a történelem során a kávézás feltalálásáról. Az egyik legismertebb szerint egy kecskepásztor, akit Kaldinak hívtak, Etiópiában, Krisztus előtt 300 körül arra lett figyelmes, hogy a kecskéit megszállta az Ördög. Ez abban nyilvánult meg, hogy a kecskék a megszokottnál sokkal hangosabban mekegtek, fáradhatatlanul ugráltak, szaladtak, és semmi jelét nem mutatták a kimerültségnek. Kaldi azonnal a kolostorba szaladt, és a szerzetesekhez fordult tanácsért, hogy mit tehet az Ördög által megszállt kecskékkel. A szerzetesek rájöttek, hogy a kecskék egy bizonyos piros bogyót legeltek le. Ők is próbára tették a különleges szert, lefőzve fogyasztottak, és hatására az egész estés imákat és hajnalig tartó virrasztásokat tudtak tartani.

A 40 asszony meghódításához szükséges erő

Egy valláshoz még inkább köthető legenda szerint Allah prófétája, Mohamed betegségben szenvedett, mikor Gábriel Arkangyal megjelent, és átnyújtotta a kávét számára, mint gyógyírt. Mohamed a kávé elfogyasztása után 40 férfi erejével bírt, és meghódított 40 asszonyt. Történészek szerint ez a monda segítette elő az iszlám hívők között a kávé népszerűségének elterjedését.

A száműzött szent

A harmadik legismertebb eredettörténet szerint Omár dervis betegeket gyógyított. A dervisek a muzulmán vallás képviselői, a középkori keresztény szerzetesekhez hasonlóan szegénységben éltek. Omár Mokkában (Mocha) élt és gyógyított, mikor az uralkodó tudomására jutott, hogy csodákat tesz a rászorulókkal, és a szintén betegeskedő lányához hívta segítségül. Omár meggyógyította az uralkodó lányát, és mikor az uralkodó megkérdezte Omárt, mit kér cserébe, a férfi a lánya kezét kérte. Az uralkodó ezen mélységesen felháborodott, és száműzte Mokkából. Omárt a száműzetés után az éhhalál fenyegette, de megjelent számára Isten, aki egy piros bogyós bokorhoz vezette. Miután Omár csipegetett a bogyókból azonnal életerőre kapott. A bogyóból italt főzött, az italt pedig a környékbeliek körében is hamar népszerűvé vált. Sikerének híre visszajutott Mokkáig, és újra beengedték a városba. Eredményeinek és gyógyításainak köszönhetően vallási vezetővé, végül szentté avatták.

Az igazság a legendák mögött

Bármelyik legendával is szimpatizálunk, egy valamit a történelem biztosan igazolhat: a kávécserje eredetileg Etiópiában volt őshonos, és a 15. században érkezett a jemeni monostorokba. Az első legendából valóban igaz, hogy a kávécserjét lefőzve, a dervisek, az éjszakába nyúló imádságokhoz használták, és ez segítette a virrasztásukat.

Az iszlám bor

Az 1500-as években, az akkori szultán elfoglalta Egyiptomot, így a kávé és a kávézás szokása elkerült a muzulmán gyarmatokra is. 1554-ben nyílt meg az első kávéház Isztambulban, innen gomba módjára terjedtek a kávéházak. Az iszlám vallásúak körében különösen népszerű volt ez az ital, és az „iszlám bornak” hívták. Nemcsak a kávé fogyasztása, de a fogyasztási szokások, a kellékek és a kultúra is a Közel-Keletről ered. Akkoriban egy emberöltő alatt 1520 és 1595 között több mint 600 kávéház nyílt.

Gondoltad volna, hogy a régi kávéházakban hétköznapi volt a drogfogyasztás? Tudtad, hogy 4 szultán is törvénybe foglalta a kávéházak betiltását és majdnem 150 évig a borbélyházakkal kezelték a kávéházakat egy szinten? Sőt, a kávéellenesek azt állították, hogy a kávézás aranyeret és leprát okozhat. Izgalmas, ugye? Folytasd velünk a kalandozást egy kávé mellett a Közel-Keleten!

Az utcától a pompáig

Az Oszmán Török Birodalomban, az 1500-as évek végére háromféle kávéháztípus volt jellemző. A puritán és szolid, legkisebb méretben előforduló főzőbódé volt az első kategória, amivel piacokon vagy forgalmasabb üzlethelyiségek mellett találkozhattunk. Ezt tartotta frissen és üdén az árusokat és a vevőket. A második fajta volt a legelterjedtebb a birodalomban: ezek szinte a ’cafe to go’ elődje volt, ugyanis nemcsak a kávéház vendégeit, de a közeli környezetet is kiszolgálták, elvitelre és házhoz is vittek kávét. Mutatós, pompás külsejű kávéházakból állt a harmadik nagy csoport.
Ezek a város központi részén, a legforgalmasabb helyeken épültek fel. A finom kávék mellett a kényelmi igényeket is kiszolgálták. Tágasak voltak a belső terek, saját kerttel vagy akár parkkal is rendelkeztek, és rendkívül kényelmes ülőhelyeket biztosítottak, akár több órás kikapcsolódásra. Ezek gyakran egylégterű helyiségek voltak, egy nagy hatalmas térben helyezkedett el minden bútor és vendég, a kávéfőzéshez kellő eszközök pedig a terem sarkaiban voltak. Köszönhetően három fő típusnak a társadalom minden tagjához elérhetett a kávé, a szegényebb rétegektől egészen a leggazdagabbakig. A leggyakoribb látogatók és rendszeres fogyasztók azonban mégis az elit réteg képviselői maradtak. Ők voltak a török írni-olvasni tudok, irodalmárok, tudósok, tanárok, bírók. Kávézás közben élték a szociális életüket, megvitatták a társadalmat érintő kérdéseket és a politikát. A kávéház tulajdonosok pedig igyekeztek mindennel a kedvükbe járni, ezért gyakran különleges programokkal szórakoztattak őket pl. zenészeket, mesemondókat hívtak vendégül, bábjátékosokat fogadtak vagy történeteket olvastattak fel.

Kávé és a kábítószerek

Ahogy egyre inkább elterjedt a kávézás szokása, hamar összemosódott a kikapcsolódás egyéb formáival, ahol már a törvénytelenség is felütötte a fejét. Nemcsak az ártalmatlan kávézni és szórakozni vágyók jártak kávéházakba, de szokássá vált, hogy a kávézás mellett ópiummal, hasissal töltött vízipipát szívtak vagy egyéb drogokat fogyasztottak. Voltak olyan kávéházak, amik hamar speciálisan ezen igények kiszolgálására szakosodtak, és ennek okán hamar lecsúszott vendégeket fogadtak, egyre igénytelenebb környezetben.

A tehetetlen tiltások

A vallási tekintélyek és a szultáni udvar körébe gyorsan eljutott a hír, akik nem nézték jó szemmel a fenti tevékenységeket, éppen ezért az akkori szultán komoly szigorral vetett véget a dorbézolásoknak. Parancsot adott az összes kávéház bezárására. Becsukatta a bordélyházakat és a bortermeléseket is. A törvény megvalósítása nem volt túl eredményes, ugyanis az őt követő szultánnak ismét be kellett tiltania a kávéházakat. Azért volt nehéz a tiltás érvényesítése, mert ellenállás nemcsak az alsóbb rétegekből érkezett, hanem a török szellemi élet vezetői és a kávéházak tulajdonosai sem kívánták bezárni a minőségi, „ártatlan” kávéházukat. Az első tiltási határozat után még 150 évvel később is erőteljes tiltásokat vezettek be, ekkorra már mellé vették a dohányzás és az alkoholfogyasztás tilalmát is. A törvény betartását járőrökkel ellenőriztették, sőt civil álruhás rendőröket is bevetettek.

A megtisztulás Mekkája

A megoldást az hozta, hogy mind az akkorra már negyedik trónon lévő szultán, és mind az értelmiségiek belátták, hogy transzparensen ketté kell választani a kávéfogyasztást az egyéb káros szenvedélyektől. Ez számunkra kézenfekvő lehet, de komoly volt a „kételkedők csoportja”, akik szerint, a kávé igen is káros, és ha valaki sok kávét iszik, akkor melankóliában fog szenvedni, aranyere lesz, elkapja a leprát és csökkenni fognak a vágyai. Ezeket természetesen a 17. században már cáfolni tudta a tudomány is. A kávéházak újranyitása mellett végül nem is vallási- vagy törvényhozási, hanem gazdasági érvek szóltak. Az Oszmán Birodalmat komoly gazdasági válság sújtotta, és minden bevételre szüksége volt ahhoz, hogy az állam, a működést fent tudja tartani, így a népszerű produktumokra, mint a kávéra és az alkoholra vámot vetettek ki tiltás helyett, ezzel segítve a költségvetést. Mikor a kávé eljutott a Lavazza hazájába, Olaszországba, addigra a kávé már újra szabadon terjedhetett az egész Közel-Keleten és Európában is.