Olasz kávéspecialitások régiók szerint

Számos bejegyzésünk szólt már olasz kávéfajtákról, az elkészítésükről vagy jellegzetességeikről. Most nézzük meg az Olaszország egyes régióihoz kapcsolódó kávéspecialitásokat. Kalandra fel! 🙂

A Lavazza hazája, Torino és a Bicerin

A Bicerin az olaszországi Torinóban őshonos hagyományos forró ital, amely eszpresszóból, csokoládéból és tejből készül, kis pohárban rétegezve, mint a latte macchiato. A bicerin szó piemonti eredetű, magyarul kis poharat jelent. Az olasz bicchierino, a bicchiere, vagy „üveg” kicsinyítőjének megfelelője. Ez a kávéital a 18. század óta létezik, de azt tartják, hogy a 17. századi bajor ital receptje nyomán jött létre, ami akkor Bavareisa néven volt nagy kedvenc. A különbség a francia eredetű recept és a mostani olasz között, hogy akkortájt az alapanyagokat: a csokoládét, tejszínt és a kávét összekeverve találták, nem szépen rétegezve, mint az olaszok. Piemonte tartomány klasszikus feketéjének nagy rajongója volt Friedrich Nietzsche és Giacomo Puccini, sőt Alexandre Dumas is dicsérte.

Hogyan készül? Az ínycsiklandozó receptúra alapján a presszókávéhoz 30 ml forrócsoki, és 1 réteg tejszín kerül. Ha valaki járt már Milánóban és kávérajongó, biztos találkozott már a barbaiada-val, amit gyakorlatilag ennek a kávéfajtának a másolata.

Padova, a kávézás ékszere

Padova városának ékszere Francesco Pedrocchi által megálmodott kávéház. Pedrocchi, és fia Antonio kezdetben egy kávépörkölőt nyitott, de hamar kávéházzá nőtték ki magunkat. A Pedrocchiak álma egy éjjel-nappal nyitva tartó kávéház volt, ezért is híresül el „Ajtó nélküli kávéházként”. 85 éven keresztül, 1916-ig egyfolytában nyitva tartott. Nem véletlenül, Európa egyik leghíresebb kávéháza lett, írók, költők, művészemberek napi szinten voltak vendégei és kávéfogyasztói a patinás helynek.

Hogy mi a kávéjuk titka? Egy fekete presszót tejszínnel koronáznak és meghintik kakaóval. Mindez még nem is lenne extra, de a kávéba mentaszirupot tesznek. Kipróbálnád?

Caffé calabrese, fenséges klasszikus

Lényegében egy fekete eszpresszó és karamellizált brandy. Amilyen egyszerű, olyan isteni. Így készítik az olaszok: Egy kis pohárba barna cukrot tesznek, hozzáadják a brandyt, hogy ellepje, majd megmelegítik. Végül a klasszikus olasz édesgyökér, vagyis liquirizia megy bele, és ezt öntik nyakon forró eszpresszó kávéval. Igazi élmény.

Caffè alla valdostana, és a közösségi kávézás

A Caffè alla valdostana, a kávéivás közösségi módja, a Valle d’Aosta konyha tipikus szokása, mely a 16. és 17. század között terjedt el.
Az olasz régió székhelye Aosta, mely rendkívül különleges és sok tekintetben nevezetes hely. Északon Svájc, nyugaton Franciaország, délen és keleten Piemonttal határos elbűvöl terület. Olaszország legkisebb és legalacsonyabb lakossággal rendelkező régiója. Innen származik mégis a közösségi kávézás különleges eredete. Caffè alla valdostana-hoz szükség van egy speciális edényre, ami a „barátság csészéje”. Ez egy jellegzetes faedény, amit úgy hívnak: grolla azaz a barátság kehely. Ez varázsolja valóban különlegessé Valle d’Aosta híres kávéját. A kávéhoz egyaránt használnak Arabicát és Robustát, cukrot, grappát, Genepí likőrt és egy pici citromhéjat.

Kép forrása: https://www.facebook.com/La-Moretta-Fanese-1631548190445337/

Moretta Fanese, halászok ihlette

A Moretta (teljes nevén Moretta fanese) egy tipikus forró kávé Fano-ból, az olaszországi Pesaro és Urbino tartományból, de népszerű a környező part melletti halászati területeken is. A Moretta erős és édes, leggyakrabban étkezés után isszák, emésztést segítőként. Eredetének legendája szerint a Fano kikötőjéből származó tengerészek és halászok alkothatták meg az italt, mivel hasonló összetevőket használtak a munka során annak érdekében, hogy felmelegedjenek és felfrissüljenek.
Mivel a szegényebb társadalmi réteghez tartoztak eképpen takarékoskodtak is, így a kávéba a maradék szeszes italokat öntötték össze. Idővel ezek az összetevők lettek a moretta alapjai. Mára szintén 3 réteges formában találkozhatunk vele, s hogy kiemeljék látványát, üvegpohárban szervírozzák.

Így készül: A presszókávéhoz Varnelli vagy Mistrà ánizs likőrt, brandyt és rumot öntenek. Az alkoholokat cukorral és citromhéjjal melegítik össze, majd erre csurgatják a kávét, amely a kávéhabbal három rétegbe különül.
Lavazza tipp: Semmiképpen ne keverd össze a caffé corretto-val, mert a helyiek hatalmas sértésként élik meg.

Ponce alla livornese, energia, karakter és szenvedély

Egy rész rum, egy rész forró kávé, cukor és citromhéj: ezek a Livorno „Ponce livornese” jól ismert italának összetevői. 1614-ben járunk, Livornóban, amikor egy hajós kikötött, hajóján kávéval és rengeteg hordó rummal. A különleges illat sokakat odacsalogatott, és mikor a helyiek rájöttek mi a rakomány, azonnal meg is alkották a rumos kávét. Tökéletes ital volt a borzongó matrózok számára, akik a rossz idő miatt a szárazföldön kényszerültek maradni.

Caffè napoletano, a mogyorós ízek kedvelőinek

Az olaszok vérében is kávé csörgedezik, ezt már jól tudjuk. Hatványozottan igaz ez a nápolyiakra. De mi is a nápolyi kávé igazi különlegessége? A mogyoró! Nápolyban, és azt őt övező területeken akárhova megyünk mogyorós kávéba bukkanunk. A mogyorós esszencia titka a helyiek szerint az egyedülálló kávékeverékben és az tökéletesre fejlesztett pörkölésben rejlik. Ehhez a mesterien pörkölt eszpresszóhoz mogyorókrémet adnak. De nem is akármilyet! Helyi mogyorókrémet, amit Campania régióból származó, napérlelte mogyoróból készítenek.
Lavazza tipp: Ha a környéken járunk, mindenképpen keressük fel a Gran Caffé Gambrinust. A helyet 1860-ban alapították, azaz egyidőben született Olaszországgal.

Caffé alla salentina, a forró nyári napok királynője

A csizma végére értünk, itt mutatjuk be és tálaljuk a Dél-Olaszországból származó édes, jeges, mandula ízű receptet. Most különösen aktuális, hiszen a forró nyári napok legkedveltebb kávéja lehet. Elkészítése egyszerű: lefőzzük a forró eszpresszót és egy nagyobb, jéggel teli átlátszó üvegpohárba öntjük, amihez 2-3 evőkanál mandulatejet adunk. Kész is! Bár hozzánk az utóbbi években tört be a növényi tej őrület, az olaszok már az ’50-es évek óta isszák ezt a hűsítő, könnyű finomságot.